52. fejezet

Sziasztok!

A megszokottól eltérően hozom én a fejezetet. Ivcsi technikai okok miatt sajnos nem tud frisselni, pedig szeretett volna. Egy lehetőség lett volna, hogy csütörtökön rakja fel, csak hát akkor azt hiszem mi lennénk a "gonosz nőszemélyek" :)

Most így hirtelenjébe nem is nagyon tudom mit írhatnék a fejezettel kapcsolatban. Mint tudjátok ez már az utolsó előtti. Szóval lesz itt is minden :) utazás, szervezés, buli és még sorolhatnám.

A fejezethez kapcsolódó képeket illetően annyit még szeretnék megjegyezni, hogy csütörtökig előfordulhat, hogy az egyik le lesz cserélve, de ez még egyáltalán nem biztos. Majd chatet nézzétek, ha változás lesz kiírjuk.

Kellemes olvasást ehhez a részhez is!

Sziasztok!

52. fejezet

A következő pár napban minden szabadidőmet az esküvő szervezése kötötte le. Rengeteget gondolkodtam azon, miként közöljem a hírt Jessel és Tommal. Abban biztos voltam, hogy ez nem telefontéma. Viszont nem sok esélyt láttam, hogy mostanában eljussak Los Angelesbe. A nappaliban ültem, ölemben a gépemmel egy megfelelő menyecskeruha után kutatva. Hirtelen megjelent Rob és lehuppant mellém, én pedig egy gyors és határozott mozdulattal elfordítottam előle a laptopot.
- Mi jót csinálsz?
- Semmit. – pislogtam rá zavartan. – Igazából nem szeretném, ha meglátnád… amúgy is a menyasszonyi ruhám tudod, hogy néz ki, pedig nem lenne szabad. – kezdtem magyarázkodni.
- Renden, ahogy gondolod… - majd az arckifejezése hirtelen megváltozott.
- Mi a baj?
- Holnap el kell utaznom egy fotózásra.
- Hova? – érdeklődtem könnyed hangnemben.
- Los Angeles.
- Szuper! – mosolyodtam el. Rob értetlenül meredt rám, ezért folytattam: - Veled megyek! Jess még nem is tudja, hogy koszorúslány lesz… nem is beszélve az esküvőről.
- Már biztos megkapta a meghívót!
- Nem, nem küldtem el. Személyesen kell közölnöm velük, látni akarom az arcukat… - kuncogtam.
- Értem. – mosolygott végre ő is. – Akkor felhívom Sthepet, hogy foglaljon egy jegyet neked is. – azzal fel is állt és a telefonja keresésére indult.
Én pedig Happy kíséretében felvonultam a hálóba és nekiláttam pakolni. Az utazásig hátralévő idő pillanatok alatt elrepült, azon kaptam magam, hogy már a reptéren vagyunk. Kivételesen Happy is jött velünk… másfél óra múlva landoltunk is a LAX-on. Fogtunk egy taxit és a hotel felé vettük az irányt. Hatalmas mosoly terült el az arcomon az ismerős környék láttán.
- Most érzem csak igazán, mennyire hiányzott minden… otthon alig gondoltam rá… - jegyeztem meg.
Rob nem szólt semmit csak magához ölelt. Pár perc múlva a taxi megállt és mi az épület felé indultunk.
A szállodában gyorsan lepakoltunk, majd közös megegyezés alapján elmentünk ebédelni. Aztán visszamentünk a hotelba.
Amíg Rob készülődött, én felhívtam Jesst. Ki akartam deríteni, otthon lesz-e, hogy teljes meglepetésként érje a megjelenésem.
- Nekem mennem kell. Vigyázz magadra! – csókolt meg Rob.
Összeszedte a cuccait, és pár perc múlva már egyedül voltam a szobában. Én megkerestem Happy pórázát, felvettem a cipőm, majd elindultam Jesshez. Az ismerős környék, sok régi emléket idézett fel bennem…
Azon kaptam magam, hogy már a házuk elé értem. Bekopogtam, és vártam, majd az ajtó kinyílt.
- Szia. Meglepi! – mosolyogtam rá.
- Tia? De… Te… Hogy kerülsz ide?
- Mi az, nem is örülsz nekem?
- Dehogy nem! Csak nem számítottam Rád! – ölelt meg. – Vagyis rátok! Nagyon édes. Mi a neve?
- Happy.
- Aranyos! Na de most már gyertek be. És amúgy, mi járatban erre felénk?
- Hát egyrészt, Robertnek fotózása van és én eljöttem Vele, bár ez így nem a teljes igazság… Mesélni szeretnék valamit, aztán kérni is, és ez nem éppen telefontéma.
- Kíváncsivá tettél, ki vele!
- Robert megkérte a kezem…
Okulva már az ilyen fajta bejelentésekből, vártam, hogy Jess miként reagál majd. Ám nagyon is nyugodt maradt, sőt látszott rajta, csak arra vár, hogy folytassam.
- Az esküvő október 4-én lesz. Örülnék, ha Te lennél az egyik koszorúslányom!
- Ez fantasztikus! Tia, én annyira örülök. Gratulálok Nektek és nagyon szívesen vállalom a koszorúslány szerepét! – borult a nyakamba.
Sokáig beszélgettünk. Természetesen mindenre kíváncsi volt, a legapróbb részletekig…
- Most már ideje lenne indulnom! Majd még hívlak, a pontosabb infók végett.
- Rendben Tia! Szia. – adott két puszit, majd én is elköszönve, Tom-ék felé vettem az irányt.
Tudtam, hogy semmitől nem kéne tartanom, mégis kicsit féltem attól, miként fog reagálni Tom. Bátortalanul ugyan, de végül bekopogtam hozzájuk.
- Üdv Mr. Curter! Tom itthon van?
- Tia, micsoda meglepetés! Gyere beljebb! Tom! – kiáltott fel az emeletre. – Hogy vagy? – fordult újra felém.
- Köszönöm, remekül. Jobban nem is lehetnék! – mosolyogtam.
- Tia!! – rohant le a lépcsőn Tom, majd szorosan megölelt.
- Szia! – üdvözöltem, miközben a nappaliban helyet foglaltunk.
- Minek köszönhetem a látogatásod? – kérdezte, őszinte kíváncsisággal.
Nem válaszoltam, csak benyúltam a táskámba a meghívóért. Tom türelmesen várt, legalábbis nem sürgetett a válaszadással. Mikor visszafordultam hozzá, épp Happyvel ismerkedett.
- Szóval… Van itt Neked valami, amit én szerettem volna odaadni, személyesen! Ezért jöttem el. – nyújtottam felé a borítékot.
Elvette a kezemből, majd észveszejtő lassúsággal olvasni kezdte. Mindvégig figyeltem az arcát, ám semmilyen érzést nem tudtam rajta felfedezni. Hosszú percek teltek el, mígnem felnézett a meghívóból. Türelmetlenül vártam, hogy mondjon valamit.
- Nagyon örülök Nektek, de főleg annak, hogy boldognak látlak!
- Köszönöm…
Nagyon meglepett az, amit az imént mondott. Fogalmam sincs mire számítottam, de egyáltalán nem egy ilyes fajta reakcióra!
- És ugye eljössz? – kérdeztem, még magamat is meglepve a bizonytalanságommal.
- Persze, Tia! El nem mulasztanám, életed legboldogabb napját! – mosolygott Rám, miközben mellém ült, majd megölelt…

Az esküvőig hátralevő idő rohamosan csökkent. Egy pár nehézségtől eltekintve minden zökkenőmentesen alakult. A koszorúslányruhák kérdését sikeresen eldöntöttük, Kate és Jess is beleegyezett a bordó színbe. A torta három emeletes oroszkrém ízesítésű lesz. Vancouver egyik leggyönyörűbb éttermét foglaltattuk le. Rob rokonait és az én barátaimat egy közeli hotelban szállásoljuk el. A templom kiválasztása okozott kisebb nehézséget, ám ezen is hamar túllendültünk. Közös megegyezéssel úgy döntöttünk, hogy a polgári esküvőt is megtartjuk. Méghozzá a kibérelt étteremhez tartozó kerthelyiségben. A zenészeket Jackson szerezte, de megígértettem vele, hogy a 100 Monkey’s is fog játszani. Robert pedig felkérte vőfélynek.

Ashley ragaszkodott a lánybúcsúhoz és gondoskodott arról, hogy Rob se unatkozzon az utolsó agglegényként eltöltött éjszakáján. Ugyanis mozgósította Kellant, aki biztosított, hogy felejthetetlenné teszi ezt a napot számára… Amitől én egyértelműen nem nyugodtam meg. Jessel együtt már kora délután átmentünk anyuékhoz, hogy rendesen fel tudjunk készülődni az estére. Később Ash és Kate is csatlakoztak hozzánk. Fogalmam sem volt arról, hol töltjük az estét, minden esetre eléggé ki lettünk csinosítva. Én fekete legginget és hozzá egy korallpiros felsőt vettem fel. Indulás előtt még gyorsan magamra kaptam a fekete bőrdzsekimet. A taxink épp ekkor ért a ház elé. Az egyik szórakozóhely felé vettük az irányt…
Reggel a telefonom csörgése ébresztett. Bár még elég fáradt voltam, biztosan tudtam, hogy ez nem az ébresztőm, ezért kíváncsian nyúltam utána. Roberttől kaptam üzenetet:
„Még hat óra ötvennyolc perc. Szeretlek!”
Ennek a pár sornak köszönhetően hatalmas izgalom lett úrrá rajtam. Most tudatosult bennem igazán, hogy kevesebb, mint hat óra ötvennyolc perc múlva Robert felesége leszek…

A koszorúslány -, és Ashley (középen-narancs) ruhája!

A torta:

Tia, a lánybúcsúztatón viselt ruhája :)