53. Fejezet

Sziasztok!

Vagyis mondhatnánk azt is, hogy utolsó fejezet! Mert hogy egy a színtiszta igazság...Egyszer minden jónak vége szakad! Ilyen ez a történet is.

Most elkezhetnék egy hosszú listát arról, mi mindent köszönünk Nektek, de gondolom a fejezet most sokkal jobban érdekel Titeket, mint az én monológom!

Szóval, nagyon jó szórakozást kívánok és mivel ide nem írtam túl sok infót (mert nem akartam előre lelőni a poént) a fejezet végén egy Utószóban olvashatjátok: hogyan tovább!

u.i.: De nem ér most megnézni!!! Majd ha a rész végére értél! ;)

A fejezethez szeretnék ajánlani egy zenét... a lejátszóban megtalájátok!!! (a legelső)


53. fejezet

A gondolataim pár pillanat erejéig elkalandoztak, majd észbe kaptam és gyorsan nekiálltam készülődni. Miután felöltöztem átmentem Jesshez. Épp akkor kelt fel. Én csak leültem az ágy szélére. Akartam mondani valamit, de nem tudtam megfogalmazni…
- Hogy van a leendő Mrs. Pattinson? – mosolygott rám.
Eldőltem az ágyon és a fejemre fogtam a párnát.
- Csak nem izgulsz? – érdeklődött.
- Ez az egész annyira… hihetetlen. Álmomban sem gondoltam volna, hogy 18 évesen férjhez megyek… és tessék, pontosan erre készülök! – nevettem el magam.
- Engem is megleptél vele, de látom, mennyire szeretitek egymást. – mondta egy őszinte mosollyal, amivel sikeresen meggyőzött. Aztán megöleltük egymást.
- Menjünk enni, majd irány a fodrász! – kezdtem, mikor elváltunk a másiktól.
- Igaz, siessünk! – felpattant az ágyról, megragadta a kezem és maga után húzva mentünk le a konyhába.
- Jó reggelt lányok! – köszöntek apuék.
- Sziasztok! – viszonoztuk.
- Kész a reggeli. – tette le elénk anya a két tányér rántottát. Jess egyből neki esett, én viszont csak turkáltam benne… Úgy éreztem, egyetlen falat sem menne le a torkomon, annyira izgatott voltam. Mindössze a teámat ittam meg.
Miután „végeztünk”, mindketten elmentünk letusolni. Tökéletesen felfrissültem, ebben a pár percben. Gyorsan összeszedelőzködtünk, majd Kate és Ash társaságában elindultunk a fodrászhoz.
Ashley kész ötletekkel bombázott minket. A két koszorúslánynak nagy loknikat készítetek, amely mindkettőjük szőke hajában nagyon jól mutatott. Ashnek lazán fel lett tűzve, a csodaszép barna fürtjei. Az enyém valamivel bonyolultabbra sikeredett: kontyba lett fogva s a fonat szélét átszőtte, több fehér virág.
A következő utunk a sminkeshez vezetett. A lányok, a bordó ruhájukhoz illően, sötétebb sminket választottak. Én egy igazán szolid, mégis elegáns sminket kaptam. Minden tökéletes összhangban állt a ruhámmal.
Már csak a szalon volt hátra, ahonnan elhoztuk a koszorúslány -, és az én menyecskeruhámat is. Ám még így is elég hamar végeztünk, túl sok idő volt még hátra az esküvő kezdetéig, nekem pedig, már most iszonyatosan hiányzott Robert…
Hazaérve, azonban már nem is tűnt olyan korainak az idő. Anyu és apu épp az utolsó simításokat végezték, hogy minden rendben legyen.
Felmentünk a szobába, hogy mi is nekikezdjünk a készülődésnek. Ekkor megszólalt a csengő.
Őrölt tempójában rohantam le az ajtóhoz, és kitártam.
- Szia Tia! – mosolygott Jackson.
- Oh, szia! – a hangomon valószínűleg érezhető volt a csalódottság.
- Talán nem rám számítottal? Bocsi, de most be kell érned velem! – nyomott egy puszit az arcomra, majd kikerülve engem beljebb ment a lakásba. – Igazából Peterhez jöttem. Kéne a terem kulcsa, hogy be tudjunk pakolni.
- Rendben. Mindjárt előkerítem.
- Kit vártál ennyire? – kérdezte, mikor a kezébe adtam a kulcsot.
- Tudod, egész nap ne láttam Robertet, és… hiányzik! Frusztrál, hogy fogalmam sincs, mit csinál…
- Tia, Tia! Nyugi, minden a legnagyobb rendben van. Tisztában vagyok vele, hogy izgatottak vagytok, de ez a Ti napotok és senki nem ronthatja el!
- Köszönöm. – suttogtam a fülébe, miközben magamhoz öleltem.
A szavai tényleg megnyugtattak. Már semmi jele nem mutatkozott, az iménti izgalmamnak, sőt már csak azt vártam, hogy végre két óra legyen…
Visszamentem a szobámba, ahol nagyban folytak az előkészültek. Először Jess, Kate és Ash öltöztek fel, amiben én is nagy segítség voltam. Végül én következtem…
Percekig néztem magam a tükörben, és most éreztem igazán, hogy ez tényleg a valóság. Itt állok mennyasszonyi ruhában és nemsokára Robert felesége leszek. Tudtam, hogy minden tökéletes lesz és úgy éreztem én vagyok a világ legboldogabb embere.
A koszorúslányok és Ashley, anyuval mentek a templomba, én pedig apuval. A többiek már mind elindultak, mikor leértem a földszintre. Apa a lépcső alján várt Rám.
- Gyönyörű vagy! – fogta meg a kezem.
- Köszönöm. Mehetünk?
- Persze.
Apu lassan vezetet, és bár kicsit késésben voltunk, egyáltalán nem aggódtam emiatt.
A templom elé érve, a szívem egyre hevesebben kezdett verni. Apu kisegített a kocsiból. Belékaroltam, majd együtt indultunk a nagykapu felé.
Mielőtt azonban bementünk volna, szorosan megöleltem Őt. Annyi mindent szerettem volna mondani Neki, mégsem bírtam megszólalni. Hosszú percekig tartott az ölelésében, aztán felcsendült a nászinduló és mi lassan sétáltunk végig az oltárig vezető úton. Én viszont semmi másra nem tudtam koncentrálni, csupán egyetlen ember kötötte le a figyelmemet.
Fehér öltönyt viselt, a haja pedig ugyanúgy az égbe meredezett, mint általában, most mégis minden annyira csodálatos és tökéletes volt! A lehengerlő mosolyával végig engem figyelt, ahogy lassan közelítettem felé.
Apu „átadott” Robertnek, miután egy gyors puszit váltottunk egymással.
- El sem hiszed, mennyire vártam már ezt a pillanatot. – súgta a fülembe, miközben a kezembe fonta a sajátját.
Én csak mosolyogtam Rá, egyszerűen nem találtam a hangom. Úgy éreztem, a fellegekben járok a boldogságtól.
A pap elkezdte a szertartást…
A legfontosabb kérdésre mindketten egy határozott „Igen”-nel feleltünk. Majd az eskük következtek.
Robert vett egy nagy levegőt, aztán mélyen a szemembe nézve, belekezdett:
- Ha alszom, rólad álmodom, ha ébren vagyok, arra vágyom, hogy a karjaimban tarthassalak. Minden egyes együtt töltött perc, csak megerősített abban, hogy az éjszakáimat melletted, a nappalaimat a szíved-lelked társaként akarom megélni. Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek Te jelented magát a világot. És ez az ember Én vagyok… Szeretlek! – megcsókolta a gyűrűt, majd észveszejtő lassúsággal az ujjamra húzta.
A világ legcsodálatosabb érzése volt. Teljesen elkalandoztam Robert gyönyörű szemeiben. Ám mielőtt végleg elvesztettem volna a józanságom, Ashley visszatérített a valóságba. A kezembe nyomta a gyűrűt, ezzel ráébresztve, hogy most én következem:
- Azt mondják, amikor meglátjuk életünk szerelmét, megáll az idő. Ez igaz. De azt nem mondják, hogy amikor ismét elindul, rettenetesen felgyorsul, hogy utolérje önmagát.
Pontosan egy éve ismertelek meg, de úgy érzem, mintha csak pár napja lennék veled. Ezért kötöm most hozzád életem, hogy együtt élvezzük ki az együtt töltött napokat, hogy örökké Veled legyek… Szeretlek. – azzal én is az ujjára húztam az ékszert.
A kezeinket összekulcsolva fordultunk vissza a pap felé.
- Ezennel házastársakká nyilvánítalak Titeket! – mondta, majd Robertre nézve, folytatta: - Megcsókolhatod a mennyasszonyt!
Rob az állam alá nyúlva húzott közel magához, rabul ejtve a tekintetemet. Ám nem csókolt meg. Húzni akarta az idegeimet, holott a vérnyomásom, már így is az egekbe szökött. Végül gyengéden vette birtokba az ajkaimat. Életem legelső, ám leggyönyörűbb csókja volt, amit már Robert feleségeként kaptam.
Éreztem, hogy megtaláltam az életem értelmét, aki mellett boldog lehetek. Megtaláltam az igaz szerelmet…

Utószó

Sziasztok újra!

Hát igen! Nem is lehetett volna más, mint 'Happy End'!! Azt hiszem ebben mindenképpen egyet értünk... :)

De aki szemfüles volt, az láthatta - akár a fejezet olvsása közben is - hogy az előzetes modul nincs letörölve az oldalról, sőt mitöbb még csak nem is üres!
Talán így már sokatokat nem lepem meg azzal, hogy a történethez készült egy Epilógus (Utószó), ami 2 részből fog állni!
Tehát látogassátok továbbra is az oldalt, főleg az eddig megszokott frissétési napokat követve!

2010. 08. 10. (kedd) -> Epilógus 1. rész
2010. 08. 13. (péntek) -> Epilógus 2. rész

És itt van pár kép az esküvőröl...

A menyasszonyi ruha, ha esetleg valaki elfelejtette hogy is néz ki...





A templom, ahol elhangoztak az eskük: (elnézést a link miatt)






A kerthelység, ahol a polgári esküvőt tartották:







A jegygyűrűk:






Tia kontya:



Menyecske ruha: